bezárás

Menasági Péter DLA

egyetemi adjunktus
Szobrász Tanszék

Kutatás, oktatás

Már az egyetem öt éve alatt aktív szerepet vállaltam a diákság illetve az intézmény életében. Demonstrátorként és az Egyetemi Tanács tagjaként aktívan tevékenykedtem, így némi betekintést nyerhettem az egyetem szervezetébe és annak működésébe.

1999-ben kitüntetéssel szereztem diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász Szakán, a Bencsik István és Karmó Zoltán szobrászművészek által vezetett osztály növendékeként. A hatodév elvégzése után felvételt nyertem a Pécsi Tudományegyetem, Művészeti Kar Doktori Iskolájába, ahol 2000-2003 között Bencsik István professzor emeritus volt a témavezetőm.

2009-ben szereztem meg a DLA fokozatot 100 %-os summa cum laude minősítéssel.

Kapcsolatom a diplomázás után az Epres-kerttel nem szakadt meg, ugyanis a doktori iskola tanulmányai során, és azután is itt végeztem szobrászi kutató munkámat. Rendszeres jelenlétemmel, eddigi szakmai tapasztalataimmal mindig segítőkészen álltam a hozzám bizalommal forduló szobrász hallgatók rendelkezésére, amelyre gyakran került sor.

Hosszabbtávú terveim szerint az aktív szobrász-tevékenység mellett felsőfokú képzési szinten történő tanításban is szeretnék részt vállalni. Tudatosan készültem erre, a DLA képzésben is részben ennek érdekében vettem részt, ugyanis rendkívül fontosnak tartom a művészeti oktatást és az abban való aktív részvételt. Úgy érzem, hogy fokozatos szellemi és szakmai felkészülésem és fejlődésem alkalmassá tesz arra, hogy eme hivatást eredményesen végezzem.

2000-ben a Vajdaságban megrendezésre került „TAKT”, illetve 2001-ben a „StandART Multiplex” elnevezésű háromhetes nyári művésztelepeken szobrász kurzust tartottam magyarul és angolul, magyar (kárpátaljai, vajdasági) és szerb diákoknak. A műhely-programom alkalmazkodott az ottani korlátozott lehetőségekhez, amelyek azonban nem befolyásolták az elért eredményeket.

Többek között ebből kiindulva, és Budapesten konzultációk keretében tovább folytatva, sikeresen készítettem fel egy határon túli szobrászjelöltet a MKE Szobrász Tanszékének felvételijére.

2003 óta rajzot, mintázást, formaképzést, és anyagtant tanítok a Szimultán Képző- és Iparművészeti Tanodában.

Szobrász munkám mellett tehát számomra fontos a tanítás, célom pedig nézeteim megfogalmazása és megosztása, tapasztalataim, szakmai tudásom a művészképzés intézményi keretein belül a lehető legmagasabb szinten történő átadása.

Úgy gondolom, hogy nagyon fontos a fiatal, de már tapasztalatokat szerzett szobrász-oktatók működése a Tanszéken, hogy ezáltal még dinamikusabbá tegye a művészeti oktatást, az idősebb mesterek programjával összehangoltan kiegészítse a professzorok és a tanítványok közötti kapcsolatot. Egyben gazdagítsa és felfrissítse azt a szellemi műhelyt, amely meghatározza a szobrász-képzést.

Sokirányú érdeklődésemnek köszönhetően az egyetem évei alatt kihasználva a különböző műhelyek kínálta lehetőségeket megismerkedtem a kőfaragás, fémmegmunkálás, gipsz- és bronzöntés, kerámiaégetés technikáival, szakmai fogásaival. Így tisztában vagyok az anyagok megmunkálásával, a kivitelezés problémáival, amelyekhez a műhelyvezetőkkel – akikkel jó kapcsolatban is vagyok –együttműködve konstruktívan állok hozzá.

Munkám során a tőlem telhető legnagyobb mértékben minőségre, precizitásra és professzionalizmusra törekszem.

Fontosnak tartom a szellemi tartalom legmegfelelőbb formában való megjelenítését a kivitelezés során. Ennek megfelelően szeretném a hallgatók munkáját segíteni a saját nyelvezetük megtalálásában úgy, hogy minél jobban mélyedjenek el egy-egy szobrászi probléma mind tartalmi mind formai vonatkozásaiban.

Az oktatás során olyan metodika alkalmazására törekednék, amely fenntartja a folytonosságot a szobrászatban. A mesterségbeli tudásra és szakmai alapokra építeném a fokozatos előrehaladást. A klasszikussá vált megformálásból kiindulva lehet elsajátítani az önálló szobrászi nyelvezet kialakításához szükséges alapokat.

A kortárs szemlélet megismertetésével pedig olyan látásmódot lehet kifejleszteni, amely úgy nyúl a korunk adta lehetőségekhez, hogy azokat beépíti kellék- és fogalomtárába. A technikai vívmányoknak a kifejezés eszközévé és nem céljává kell válnia, az új anyagok pedig korszerű hordozóivá válhatnak a megérlelt gondolatoknak.

Tehát mindenképpen integrálnia kell a művészetnek a „tudományt” és nem fordítva.

Így jöhetnek létre progresszív és nagy erejű alkotások a jelen korunkra reflektálva.

A legtöbb tapasztalatot a kemény kövek megmunkálásában szereztem, korábban főleg azokból dolgoztam, mint ideáim kifejezésére a legmegfelelőbb hordozó anyagok. Emellett természetesen számos más matéria is szerepel a szobrok alapanyagaként: fa, fém, arany, levegő és víz. Sőt, egyre inkább ezek veszik át a vezető szerepet.

A doktori programom során –, amelynek tevékenységét, szellemi hátterét a doktori disszertáció terjedelmesen, részletesen és alaposan ismertet – javarészt mobil szobrokat készítettem, a precesszáló- és forgómozgás foglalkoztatott, annak szobrászati lehetőségeit boncoltam. Az elmélyült, intenzív tevékenység során revelatív művészeti eredmények születtek, amelyeket szobraim reprezentálnak.

A vizsgált és feldolgozott mozgásforma- és folyamat olyan aspektusa a szobrászatnak, amely kevésbé dominánsan jelenik meg a szakon. Talán hozzájárulnék ahhoz, hogy szobrászi kutató munkám eredményeit felhasználva, tágabb lehetőségeket kínálva a diákok számára, még teljesebb körű lehessen az oktatás.

Alkatomnál és koromnál fogva dinamikus, energikus egyéniség vagyok, a diákokkal könnyen megtalálom a közös nyelvet.

Ambícióim arra ösztökélnek, hogy továbbadjam azt a tudást és szellemiséget, amelyet mestereimtől kaptam, és amit az Epres-kert szellemi műhelye nyújtott számomra.