Dr. habil. Radák Eszter DLA

Kutatás, oktatás

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének oktatási struktúrája szerint a hallgatók elsőtől ötöd évfolyamos korukig közös műtermekben dolgoznak. Ennek a rendszernek egyik előnye, hogy a növendékek nemcsak tanárukkal (mesterükkel) kerülnek szakmai kapcsolatba, hanem egymásra is közvetlenül hatnak. Így már az egyetemi évek kezdetétől jól ismerik saját generációjukat. Az elején nyilván inkább ösztönösen, a későbbiekben egyre tudatosabban keresik munkáik között az egyezéseket és különbségeket. Az önazonosság megtalálása, a saját festői nyelv kialakítása egy hosszú folyamat. A mester segíthet, hogy ez a folyamat szakmai szempontból (gyakorlati és elméleti felkészülés) eredményes legyen. Oktatóként célom, hogy a hallgatók ismerjék meg a magyar és egyetemes művészettörténetet, tájékozottak legyenek az aktuális művészeti, művészetelméleti kérdésekben. Képesek legyenek olyan, saját maguk által felvetett művészeti program megvalósítására, melynek eredményeivel bekapcsolódhatnak a hazai, illetve nemzetközi kulturális életbe.

Célkitűzésem eléréséhez fontosnak tartom a hallgatók elmélyült munkára szoktatását. Korrektúrákkal, szakmai konzultációkkal igyekszem elősegíteni, hogy a festő növendékek saját egyéniségüknek megfelelően nyitottak legyenek, kezelni tudják az alkotás során felmerült kételyeiket és bizonyosságukat, képesek legyenek mérlegelésre, döntések meghozatalára, és azok esetleges felül bírálatára is. Folyamatosan értékeljék és értelmezzék munkáikat, felismerjék a nem várt eredményekben rejlő új lehetőségeket.

Feladatokat adok, de nem várok stilárisan azonos megoldásokat. Értékelem a kísérletező kedvet, fontosnak tartom, hogy egy kérdésfelvetésre minél több különböző válasz szülessen. Tiszteletben tartom a hallgatók művészeti elképzeléseit, hitvallását, az elvárásom, hogy mindenki az általa megválasztott műfajon, stíluson belül minél felkészültebb legyen. A személyre szabott korrektúrák mellett közös értékeléseket is tartok, melyek során a hallgatók elsajátíthatják a szakmai nyelvet, és mások munkáinak az empatikus befogadóivá válhatnak.
Az I. és II. hallgatók havonta kapnak új feladatot. A feladatok témáit az előző évek diplomavédésein felmerült festészeti kérdések közül válogatom. (Pl.: narratív festmény, sorozat- önálló kép, tükör- tükröződés stb.) Az első években a "mit fessek" kérdés súlyát ezáltal, hogy témát adok, leveszem a hallgatók válláról, de a "hogyan fessek", "hogyan gondolkodjak", "milyen módszert alkalmazzak" problémakörét kezdetekben több, majd egyre kevesebb segítséggel, mindenkinek magának kell megoldania.

A változatos feladatsor után, két év elteltével, a hallgatók képessé válnak arra, hogy körülhatárolják, a művészetnek mely területe érdekli őket elsősorban. A III. és IV. évfolyamosoktól várom az önálló téma felvetéseket, és a viszonylag nagyobb léptékű munkák megvalósítását. A korrektúrákon a technikai kérdések mellett, itt már hangsúlyos szerepet kap az elméleti háttér, a munkák filozófiai, művészettörténeti értelmezhetőségének a vizsgálata is.
Az V. évfolyamos hallgatók elsődleges programja a diplomamunka és szakdolgozat elkészítése. A végzős diákokat minden lehetőségemet kihasználva igyekszem támogatni, hogy az egyetem elvégzése ne okozzon törést munkájukban, ne kerüljenek egy légüres térbe, ismerjék a fiatal (és idősebb) kollégákat, művészettörténészeket, kurátorokat és művészeti írókat.