bezárás

Sallai Géza DLA

egyetemi docens
Szobrász Tanszék

Kutatás, oktatás

Tanítási gyakorlatom két szempontrendszerre épül. Tiszteletben tartva a hallgatók tehetségét erősíteni igyekszem elképzeléseik megvalósulását, és emellett inspirálni akarom őket a szobrászi nyelv használatára. Ezek a szempontok időnként ellentmondani látszanak egymásnak, de egyik a másik nélkül nem teremtheti meg az egyéni szobrászi karaktert, melynek jeleit a diplomamunkában kell megmutatniuk.

A legsajátosabb területe oktatási programomnak az az átmeneti övezet, mely a külső forma (természeti vagy mesterséges) és a szobrászi forma között húzódik. A stúdiumok és analízisek feladatai révén a valóság megértésének és leképzésének gyakorlatával indulnak el ezen az úton. A további elmozdulás a formabontással folytatódik, melynek igazi értelme a forma tárgyi tartalomtól és fogalmi jelentéstől való megtisztítása, egy olyan állapot elérése, ahol mint öntőminta üresedik ki. Ennek felismertetése a hallgatókkal a következő lépcsőfok a művészi forma irányába. Ekkor válik alkalmassá és nyitottá egy másik minőséggel való áthatás számára.

Az áthatás, mint átmenet is megvalósul a különböző művészeti műfajok között. A szobrászi nyelv és ezen belül ma különösen a vitális szemlélet elsőrendű szervezői elvvé vált. Áthatja és összekapcsolja a design, az építészet és a képzőművészet különféle területeit.

Saját szobrászi pályám eddigi alakulását nagymértékben befolyásolta a formatervezők látásmódja. Ennek hatására váltottam a korábbi organikus formarendszerű szobraimról egy tárgyközpontú, absztraktabb formaképzésre. Absztrakt annyiban, amennyire a vonal, mint absztrakció létezik. Azonban sziluettjével megidézi a látványt. Más szemlélettel közelíti meg egy szobrász a tárgyát, mint egy designer. A szobrász mindig egyfajta világmodellt készít, totalitásra törekszik. Oktatási programom azoknak a szobrászhallgatóknak is segíthet, akiknek van érdeklődése a tárgyi kultúra iránt, és el tudják képzelni, hogy tárgyakban jelenjenek meg művészi elképzeléseik, vagy pedig formatervező hallgatókat segíthet a szobrászi gondolkodás elsajátításához. Önálló formavilág kialakítása a cél, ahol az alkotók maguk hozzák létre a törvényszerűségeket.

Szobrászat és design között a legalapvetőbb analógiák formai természetűek. Ha egy szobor nem ábrázoló jellegű, egy tárgy funkciója nem egyértelmű vagy alkotója tudatosan kihasználja ezt a befogadói bizonytalanságot, akkor a két szakterület teljesen átfedheti egymást. Az áthatásnak azonban más fajtái is vannak, ahol az analógiák már messzebbre tolják őket egymástól. Ezek lehetnek fogalmi, archetipikus, mágikus vagy antropomorf jellegűek.  Ha ezekből képes a tárgy hordozni, akkor esélye van arra, hogy a létezés egységét kifejezhesse, és művészetté váljon.